A nyers,
füstöletlen disznóhúst, nagyanyáink hűtőszekrény nélkül is kiválóan meg tudták
őrízni a téli hónapokban.
A húsokat
felszeleteljük és megsózzuk. Olyan zsírban, amiben még semmit sem sütöttünk
(tehát teljesen tiszta), a besózott hússzeleteket apránként néhány percig erős
tűzön pirítjuk - majd fedővel befedve addig sütjük mérsékeltebb lángon mindkét
oldalát, amíg megpuhul.
Ekkor fedő nélkül
elpárologtatjuk belőle a nedvességet, pirosra sütjük, majd a húsokat kivesszük
a zsírból. A visszamaradt pecsenyezsírt átszűrjük, és félretéve ugyanúgy
használhatjuk, mint a többi zsírt.
A konzerválandó
húsra azonban ezt a zsírt nem önthetjük, mert ha akár csak egy-két csepp víz
maradt is a zsírban, vagy az nagyon megpörkölődött, az egész tönkre mehet!
Tiszta „szűz”
zsírt melegítünk (de nem forraljuk), közben az előre tisztára mosott, forrázott
(nem törölgetett) és leszárított régi zománcos bödönbe a húst rétegezve
beletesszük, mindig felöntve a „szűz” zsírral. Végül annyi zsírt öntünk rá,
hogy a húst teljesen ellepje. Ha a zsír megfagyott a tetején, akkor a bödönre
ráhelyezzük a lyukacsos tetejét és hűvös kamrában tároljuk fogyasztásig
(sohasem szabad légmentesen zárni, mert a zsír akkor megavasodik. Használatkor a
zsírral együtt veszünk ki annyi húst amennyit elfogyasztunk, megsütjük benne a
húst. A megmaradt zsír még továbbra is eltehető és felhasználható.
A
töpörtyűt és lesütött kolbászt, a sült karaj, oldalast is lehet így
tartósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése